Abba a fázisba léptem, amikor már nem tudok másra koncentrálni. Nem érdekel a munka, csak a boldog készülődés.
Berlinben ami hangulatos, az is francia..... mint mondjuk egy francia étterem. Ráadásul korzikai!
... innen kifutni a Gulya-dombra, ott futni 2 nagy kört, majd hazafutni. Ha lassú átlagot veszek, akkor is minimum 12 km, de inkább 13-14. Emeltem a tétet. Mostantól ez lesz a napi adag.
Pénteken hiperaktív voltam utána. Ma örülök, hogy csak az ujjaim mozognak, és húzzák a vonalakat a házakon. Három házon.
Sokadszorra került elő a téli futócucc... a fenébe is.
Ebben a tavaszi hidegben az egész reggeli futás alatt az járt a fejemben, hogy ez a Veszprém tiszta finn-fíling. Nem csak az idő. A környezet, az épületek. Minden.
Aztán egy kis esős Párizs
Amikor átmegy a mondanivaló:
http://www.veszport.hu/tartalom/cikk/2820_veszprem_mindenkeppen
Meg egy másik:
http://naplo-online.hu/kultura_es_oktatas/20120309_epitesz_fotokiallitasa
Egyesek bármerre járnak a világban, mindenhol fingszagot éreznek.
Aztán vannak, akiknek mindegy merre járnak, mert csak kiállhatatlan emberekkel találkoznak.
Hát de fura :))
Avokádós, bazsalikomos-balzsamecetes, magos saláta. Hozzá vörösbor.
Közben présháztervezés a Somló-hegyre.
És még Közben lement a nap. Egyre nyugatabbra éri el a Bakonyt! Mindjárt indulunk Ghymes koncertre!
A tanulós január után ismét "élünk". Hétfőn a gyógynövényes előadás (Zöldbolt) után vendégek jöttek vacsorára. Kedden koncertre mentünk (dan'n'roll). Szerdán kocsmaszínházba mentünk, utána kocsma-gitárkoncertre. Ma vacsora a "fiatalabbik pasimmal", holnap koncert, szombaton koncert (előtte kirándulás)....vasárnap még szabad! :)
Gyorsan előhívom a negatívokat!
Ma már Annyit dolgoztam......
Az aranyszínű naplementében, aranyló húslevest
főztem.
Szívből.
Csirkeszívből.
... egy jelentéktelen mellékszál az életemből....
Elhatároztam november végén, hogy elvégzem az ingatlanértékbecslő tanfolyamot. Csak úgy... mert a háttéranyag egész hasznos. Meg több lábon állni & co.
Kinéztem a tanfolyamot, befizettem, majd a vizsgát is, megírtam a szakdolgozatot, megírtam az írásbeli vizsgát, meg volt a szóbeli is, majd kézhez vettem a bizonyítványt. Jeles.
Lehet, hogy meglepő, de már-már azt gondolom, hogy ez volt a könnyebbik fele a dolognak. Ugyanis ma nekiveselkedtem, hogy elintézzem a nyilvántartásba vételt.
Melynek lépései mai "egyszerűsített" e-világunkban:
Miután az egész januárt (némi költői túlzással ugyan) végig tanultam (munka mellett), Adrián meg végig írta...ezen a a hétvégén eljött a jól megérdemelt, és régóta vágyott utazás.
Pénteken délelőtt meg volt a vizsga (90%-kal ötös (ingatlan értékbecslő)), délután szép lassan, fokozatosan eresztettem le, estére már egész lelazultam, szombaton indulhattunk Prágába.
Meleg nem volt. Viszont hideg az igen. Ennek ellenére elég jól bejártuk a várost, útba ejtve néhány galériát, egy kicsit unalmas múzeumot "The story of Prague Castle", pár cukrászdát, éttermet, kocsmát. Az üzleteket sem vetettük meg, kifejezetten melegedési célzattal tértünk be olyan helyekre, ahová amúgy soha.
És újból megállapítottuk, hogy Csehországhoz képest mi már a Balkán vagyunk.
És a fentiektől függetlenül megállapítom, hogy életünk egyik legizgalmasabb szakasza következik.
Felbuszozás, elválás, 16 fokos lakás, büdös-kutyás lépcsőház, ..., reggel vizsga, tanulni kéne de nem megy....
Kasszától való távozás (fizetés után) vettem észre, hogy egy Orbit a bevásárló kocsiban maradt, nem pakoltam ki a fizetéshez, azaz nem fizettem ki a kocsiból. Véletlen. Na. Miután az otthagyott összeg öt-számjegyű volt, különösebben nem lelkiztem az ügyön, inkább arra koncentráltam már, hogy hogyan fogok biciklin hazajutni a hétvégi nagy bevásárlással....Hosszú bénázás (hátul egy nagy kosár+hátizsák+két papírtáska) után odáig jutottam, hogy az egyik papírszatyor fülei leszakadtak. Ennek tartalmát még valahogy szétvertem a többi közé.... (hála neked gumi pók) Útközben éreztem, hogy ez nem lesz okés....le kéne szállni, és tolni...de utálok gyalogolni, mert lassú, én nincs türelmem hozzá, így megfeszített kar (és ujj) izommal tekertem előre. Aztán már nem volt tovább, eljött a pillanat, amikor már muszáj volt leszállni..... de az a pillanat már az utolsó utáni volt, így hát a maradék fullra pakolt szatyor fülei is leszakadtak.... gurult minden (szerencsére üveg cuccok egy korábban történt hasonló eset miatt már mindig hátizsákba kerülnek)....végül csak egy doboz tojás lett oda. Na. Orbit kiegyenlítve. Triplán. Picsába.
És közben rájöttem miért álltak hosszan kígyózó sorok a közértben... a hétvégére bejelentett hó/hideg hisztéria miatt!?!?
Az ostoba kődobálók már teledobáltak a Balaton szélét, ezzel tesztelve (mit is?)....hogy elég vastag-e már a jég?
Tavaly is akkorát zakóztam egy ilyen darab kövön, hogy 3 percig csak feküdtem mozdulatlanul levegőért sápítozva.
Egy forró fürdő. Egy forró tea. Egy darab keserűen-csípős-fűszeres gyömbér elrágcsálása. És folyik rólam a víz. Mondjuk húsz percig. Aztán visszatérek a fekvőtámaszhoz. Talán....Meg a jogi jegyzetekhez. Ami rém izgalmas lenne, ha elsőre belemenne a fejembe. Soha a büdös életben nem bírnám elvégezni a jogi egyetemet.....Bezzeg a műszaki rész. Ránézek a tesztre, és az összes kérdésre megvan a válasz. Hát másnak meg ez nem megy. Akkor már inkább műszaki agy, mint jogi....
finomhangolás még kidolgozás alatt, de azért már működik! :)
RSS