isten mentsen attól, hogy tényleg igazán komoly bajjal kerüljek a magyar egészségügy karmai közé!!!!
azt látom, hogy aki egy 0-4 éves gyerek mellett besöpörte az egyetemi építész diplomát, az kizárt, hogy én lettem volna.
Mert egyeseknek komoly tanulmány-leadásuk van.
Kettesek meg vizsgáznak február elején.
Utána ELUTAZUNK cseppet. Aztán rendelkezésre állunk.
Ha elcseszem az időt napközben, akkor azért nem tanulok, mert be kell fejezni minden mást jobb híján este.
Ha jókislány vagyok, és már kész a munka kora délután, akkor utána cseszem el az időt,(pl nyári útvonaltervezéssel, fotózással, akármivel) mondva, hogy a munka már kész.....még van időm és főleg megérdemlem.
És van, hogy simán szarok a tanulásra.
Ilyen ez felnőtt fejjel.....
Téli túra, de nem fáztam.
Kettesben voltunk.
Nem fáradtam el.
Csodás volt a napsütés, de a szakadó havat is élveztem.
Klassz volt az est/ebéd a kedvenc füredi "kis-koszosban".
A hangulatos "szívvel-lélekkel" arácsi cukrászda pedig hab volt a tortán.
"Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér."
A tegnapi és a ma reggeli tavaszt félrelökve hirtelen ítéletidő szakadt Veszprémre a Bakony irányából.
Ez most olyan ágyban maradós, olvasós, ..., teázós idő....
Végül kattintás is volt, meg Párizs is.... csak kicsit másképp: megrendeltem egy régóta vágyott könyvet; André Kertész J'aime Paris c. művét egy nemzetközi online antikváriumból. :)
Néhány új fotó pedig itt és itt
Kéz az egéren. Egyetlenegyetlenegy kattintás.... és már hétfőn mehetnék. Vagy bármikor.
Ki tudja....ebben a kádárista orbánista lehetetlen rendszerben, már csak az hiányzik, hogy a határokat is lezárják. Akkor meg már inkább kint, mint bent. Ebből a haláltusából amúgy is elegem van.
A kenyér, a joghurt, a lekvár már saját. Lassan-lassan leválunk.
Mostanában nagyítok. Igyekszem sokat, csak bírjam papírral. Veszprémben persze nem kapok hozzá semmit. Pénteken vennem kell hívólötyit, és papírokat. A Forte mennyivel csodálatosabban kontrasztosabb, mint a cseh anyag.
képek itt
Az első szériát nem-kicsit túlhívtam... 23 fokos volt a lötyi....ebből elég lett volna 5 és fél perc.....
A második viszont hibátlan! Gyönyörűséges londoni negatívok 5 évvel ezelőttről!
Holnap este nagyítok. Ja nem. Mézeskalácsot sütök. Utána nagyítok. Csak bődületesen nagyok a tálcák. Vegyszerpazarlás.
És holnap egy fotó megrendelést is postázok.
meg...elbaszott gimnazista évek, de az egyetemiekről ne is beszéljünk, mert azok aztán úgy tényleg igazán.
De ha 50 év múlva ezekre is így kéne visszagondolni? AZ nagyon rossz lenne. Nem akarom.
Ez most így jó kell legyen.
A pestiben kezdtem. 150 pók, 30 ezerlábú, és 1000 km pókháló bánta.
Finnországban láttam, és azóta minta számomra, ahogyan a finnek a szelektív hulladékgyűjtést csináljak. Egy teafiltert 3 felé szednek: letépik a papír fülét, az megy a papírok közé, majd szépen felvágják a filtert, kikapargatják a teafüvet, az ment a komposztba, a filter maga meg a talán a vegyesbe. Mondjuk őszintén szólva nem is tudom.... a filter maga nem mehetett volna a komposztba?
...de olyan, hogy mindjárt újra futni kell mennem. Langyos, eső utáni tavasz illatú, madárcsicsergős....és már nem bírok a fenekemen maradni. Ó mi lesz veletek munkák, ha tényleg kitavaszodik?
Hajnali négyes kelés után Veszprémből startolva részben autóval, részben vonattal fél tízre Miskolcon voltam. Pesten ért a napfelkelte, miközben a telihold is még az égen vigadt. Váratlanul alakult így a hétvége...
Péntek óta lestem az időjárás jelentést, amiről tudni, hogy mindig az ellenkezője igaz, így a miskolci webkamerán csüngtem, hogy lesz-e értelme elindulnom. Ugyanis. Fotózni mentem, és a ködös-szürke-döglött verzió már megvan, most fényekre, árnyékokra vágytam, hogy leadható anyag születhessen végre.
Optimizmusra adott okot, hogy már Veszprémben látszott a hold, és egyre kevesebb és kevesebb volt a felhő az égen, ahogy közeledtem a célponthoz. Miskolcon hét ágra sütött, baromi élénk színeket varázsolva a szürke Avas-ra, és nem fagytam össze a géppel sem, mint múltkor.
Az összes rendelkezésre álló digitális és analóg filmkocka ellövése után már fordultam is vissza. Miskolcot elhagyva az ég beborult, és haladva hazafelé egyre masszívabb felhőtakaró deszaturálja a tájat.
Rajzolni kéne homlokzatokat... helyette füzeteket festek.
Reggel el kellett volna menni futni... mert a süvítő szél, egy gondolatnyival még mindig jobb, mint a szakadó decemberi, hideg eső. Aki lusta megszívja.
A februári ingatlan értékbecslő vizsgára kéne készülni...ahelyett, hogy fotós és iparművészeti oldalakat böngészek, pályázgatok.....
Na mindegy. :)
RSS