A Karácsonyfánk telis-tele van ilyen gyönyörű friss hajtásokkal. Napról napra pattannak ki, és szemmel láthatóan nőnek!
Egyik jobb volt, mint a másik. És nem csak a séta, hanem a hétvége minden perce!
A nagdrág alatti jéger alá bújtattam még egy harisnyát, és fütyülök a télre majdnem.
Gerinces:
Egy kusza január után milyen lesz a február? A szálak még nem simulnak... a kuszaság maga a rend. Hát ez van. Egész otthonosan kezdem érezni benne magam.
Brüsszel. Előnyök és hátrányok.
Csak egy hátránya van, de az kurva nagy... na jó, ha egoista módon a megnövekvő széndioxid kibocsátásomat most nem veszem figyelembe a hátrányok oldalán.... Viszont az az egy, az magával ránhat mindent... Ó ha tudnám most, hogy mi a jó Nekünk.
Csak már dőljön el a dolog.
A hülye medve meg visszament aludni.
Aki szeret, annak varrd föl leszakadt gombját,
Mert könnyen lehet, hogy felvarrja más
Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját
Mert könnyen lehet, hogy meghallgatja más
Aki szeret azzal szelíd légy, ne goromba
Mert könnyen lehet, hogy megsimítja más
Aki szeret – szeresd, s öleld meg naponta,
Mert könnyen lehet, hogy megöleli más.
És akkor hidd el, nem Ő a hibás
/Jobbágy Károly/
Elkezdtük a Borászat kiviteli terveit gyúrni. Időközben elkészült a honlapjuk, meg tegnap láttam az borosüveg címkéjét. SZÉP. Nagyon tetszik. Inspirál! Jó kis épület lesz!
Örülök, hogy ilyen szép városban lakhatunk
Örülök, hogy szombaton mindenfelé kéz a kézben sétálhatunk
Örülök, hogy a cukrászdában torkoskodhatunk
Aztán
örülhetünk a hóesésnek
örülhetünk a napsütésnek
örülhetünk egymásnak
örülhetünk, hogy vagyunk
...
Hogy nehéz -e az életünk? Másnak nehezebb. Pénzzel teli zsebekkel, de mégis boldogtalanul élni szerintebb sokkal nehezebb.
Múlt hét pénteken kissé elhamarkodottan állapítottam meg, hogy koratavasz van. Legalábbis kint, mert bent sötét tél tombolt. Aztán tegnapra fordult a dolog, és a napsütéses vidám szombat után meglehetősen téliesre fordult az idő. Kint... bent meg kitavaszodott már megint. Elég egy szavacska hozzá.
Este, mint egy puzzle darabkái, úgy rakódtak a hópelyhek egymás után a tetőtéri ablakra. Még véletlenül sem volt unalmas hosszú percekre belefeledkezni. A tv nézés lehet ilyen...csak ez sokkal szebb.
"Szmogriadó lehet a hétvégén. Az időjárás miatt egyre több a káros anyag a levegőben." (origo.hu)
Talán inkább a pöfögő autók miatt ...
"A művészet átszellemülés. A természetbe beléhatoló szellem gyönyörűsége, mely abban ugyanazt a szellemet ismeri fel, ami ő beléje is lelket lehell. Az értelem öröme, amely derülten tekint a világegyetembe és az öntudat fényében újjáalkotja azt. A művészet az ember legfenségesebb hivatása, mert a gondolkodásnak az a gyakorlása, mely a világot megérteni és megértetni igyekszik.
De az emberiség mai nap azt hiszi, hogy el lehet a művészet nélkül. Nem akar sem elmélkedni, sem átszellemülni, sem álmodozni: csak testileg akar élvezni. A magasanjáró és mélységes igazságokra fittyet hány, megelégszik teste étvágyainak kielégítésével. "
Kedves Rodin, mintha ma írtad volna, és nem mintegy 150 évvel ezelőtt...
Futva, az eső után, sűrű ködben. De még mindig olvadt-havas minden, tele tavasz-illattal, a felengedett, vizes föld szagával. Meg madárcsipogás január elején.... :)
Megébredés (ezt a kifejezést itt tanultam Veszprémben, elsőre furán hangzik, de már használom) háromkor ... kis olvasás, látogató barátok az éjszaka közepén, aztán alvás tovább.
Ma együtt töltöttem 10 egész percet a Családom egy részével, és olyan tisztán nyílalt belém a felismerés, hogy mi Veszprémben - minden problémánk ellenére - mekkora Boldogságban élünk együtt elégedetten a kuckónkban.
Az Anyám próbálja bizonygatni, hogy de nem, meg homokvár, és bezzeg ő ... de csak mosolygok, és csöndben lejövök és örülök a magam életének. Hogy az úgy jó, ahogy van. A problémákat meg együtt szépen megoldjuk. Boldogságban, szerelemben, szeretetben, ölelésben.
valami csak kéne.... gondoltam.
Boldog leszek és elégedett.
Nem baszom fel magam mások hülyeségein.
Alaposabb leszek mindenben (ez lesz a legnehezebb, főleg ha a kiviteli tervekre gondolok).
A téli szünet idén pont olyan jjó volt, mint réges régen iskolás koromban. Sőt, még annál is jobb!
Voltak nagy családi ebédek...
Jött a Jézuska számtalanszor....
Meg a barátok....
És volt közös játék, zenélés, strandolás, úszás, szilveszterezés, esküvő....és sok-sok-sok alvás.
... majdnem 48 órán keresztül!
Szombaton délután háromkor átléptük a lakás ajtajának küszöbét, otthon hagyva minden hétköznapiságot.
Szakadó hóesésben vágtunk neki Bécsnek, át a Bakonyon, 30-40-es átlaggal, miközben dőlt a rádióból, hogy aki teheti maradjon otthon. Önmagunkat nem meghazudtolva, összemosolyogva folytattuk az utat, bízva abban, hogy az autópályán már majd lehet haladni. Mondjuk ott sem lehetett, csak cammogtunk az úttakarító gépek mögött. De milyen más volt mégis, mint a végtelenül unalmas Veszprém-Budapest útvonalon.
A szombat este villámgyorsan ért véget egy vacsora, egy ír kiskocsma, és a fagyos séta után, a meleg paplan alatt.
Vasárnap inkább kellemes meglepetésként realizáltuk, hogy itt bizony vásárolni nem fogunk, mivel Aranyvasárnap ide vagy oda, az üzletek mind zárva voltak. Legnagyobb örömömre így maradt idő és energia megnézni az Impresszionistákat. Hatalmas, és gazdag kiállítás, rengeteg látogatóval. Alapos próbáltam lenni, így egy szuszra nem bírtam befogadni ezt a rengeteg szépséget, és finomságot, úgyhogy januárban újra nekifutok.
A vasárnap estét Bécstől délre, Bad Blumau-ba töltöttük. Picike, havas falucska ...
A varázslat egészen hétfő délelőttig tartott, amíg át nem léptük a határt. Mert megcsörrent a telefon, lett internet, meg a munka újra...
De ez már majdnem olyan volt, mint az a kép fejemben: havas-hegyes tájon, fenyőfák között az erdőben csak mi, Karácsonykor.
Miről is írjak?
Régóta tervezem kifejteni mit gondolok a "Fornetti-építészetről" .... de nem most.
Aztán mesélhetnék a jelenlegi legfrisebb élményemről ... hogy milyen érzés volt a a lassan négy évvel ezelőtt tervezett Oktatóközpont sokadik környezetvédelmi egyeztető tárgyalásán ülni... remélve (vagy mégsem?), hogy ha az n. vizsgálat keretében megszámoljuk az egyes fűszálakat a területen, és kiszámoljuk, hogy ebből hány darab semmisül meg az építkezés során, akkor megkapjuk a környezetvédelmi engedélyt. (Bár azt nem értem, hogy a fűszálak leendő és megsemmisülő számának alapos ismeretétől a "bunker" hatása miért lenne kisebb...tehát mi értelme van az egésznek???)
Majd a ködben, s zuhogó esőben gurgulázva az autópályán visszafelé, unottan néztem az érkező sms-t (már megint kinek mi kell, mi a baj, mi nem jó?), és ujjongva fogadtam a hírt, hogy megszületett Margaréta Baba! Így estére/éjszakára sikerült kizökkeni a szürke idő magával ragadó lagymatag sodrásából, megünnepelve a újszülötett.
S mesélhetnénk arról, hogy ezek után mennyire tudom most unni a rám váró céges feladatokat, buta kis email-eket. Jó lenne mindenből kikapcsolódni, és csak az aktuális tervezéssel foglalkozni, teázni, jazz-t hallgatni, és feldolgozni testileg-lelkileg az éjszakát!
Óóó megtaláltam a karjalai pirog receptjét!
Rizses lepény lakka likőrrel! Hmmmm.......
Tesómtól élete legszebb karácsonyi ajándéka volt eddig, hogy egyszer ezt sütötte nekem féléves kintléte után ajándékba!
Hát, ha nem lenne olyan hideg, kedvem lenne januári úti-célpontba venni
Tegnap volt a ráckevei Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, valamint Idősek Klubjának műszaki átadása. Ma kaptam meg az építkezésen készült fotókat.
A történet 2008 nyarán kezdődött. Az épületet még egyedül mértem fel, egy hónap alatt (a legszebb, legmelegebb nyári időszakban) lett kész az engedélyezési terv. A cél egy környezet- és energiatudatos épület létrehozása volt egy meglévő, régi családi házból.
Építési engedélyt - gyakorlatilag hiánypótlás nélkül - 2008. telén kaptunk, a július végén leadott kérelemre.....(lassú víz partot mos...)
2009. tavaszán készültek el a kiviteli tervek, ami alapján közbeszerzési pályázatot írtak ki a kivitelezésre. Első körben érvénytelen lett a pályázat, mert nem volt elég a pénz. Ekkor elvesztettem a fonalat, illetve nem kontaktált velem többet a Megrendelő (ráckevei önkormányzat). 2009. nyár végén tudtam meg, hogy "kicsit" módosították a műszaki tartalmat, újra kiírták a közbeszerzést, és lett nyertes kivitelező, akinek most novemberig kellett készre varázsolnia az épületet. A módosított műszaki tartalommal kapcsolatban - ahogy említettem - nem kerestek meg. A kivitelezés vége felé láttam mivé lettek a tervek. Borzalom, fájdalom....
Az épület a felméréskor:
Homlokzati tervek:
A színes kis ablakok, és a fények, amikbe beleszerettem az első pillanatban, és amik a homlokzatok kialakításának egyik fő fonalát adták:.... a végén, a módosított műszaki tartalomban semmivé lettek!
RSS
